Ma egy érdekes beszélgetés részese voltam férfi kollégáim között egyedüli nőként. Péntek van, meleg van, dolgozni sincs kedvünk, így kiültünk a kávézóba és beszélgettünk, amit jobbnál jobb sztorik követtek. Persze mi másról is szólhatnának ezek a történetek mint a csajozásról.

Az egyik kollégám, Zsolt mesélte, hogy már nagyon sok "ásványvizet" ivott, mire odaért egy szórakozóhelyre. Egyből betalált egy lányt a pultnál, akivel emlékei szerint két órát beszélgetett, bár arra nem emlékszik már miről. Mivel az állapota egyre labilis lett, úgy gondolta ideje indulni de a lány számát el akarta kérni. Viszont annyira labilis állapotban volt a srác, hogy mikor kivette a zsebéből a telefont, kiejtette és darabokra hullott. Megpróbálta összerakni, ami sikerült is, bekapcsolta a telefonját és elindította a névjegyzéket, hogy beírja a lány nevét és számát.

Ekkor feltette a következő kérdést:

- Mit is mondtál, hogy hívnak?

Ennél a résznél a férfi kollégáim szinte ordítva nevettek, én meg a döbbenettől meg sem tudtam szólalni. Nem akartam elhinni, hogy ez vicces. Kérdeztem, hogy a lány hogyan reagálta le ezt az egészet. A lány szintén döbbent arcot vágott, és magából kikelve mondta, hogy te ennyi beszélgetés után nem is emlékszel a nevemre. Zsolt megpróbálta menteni a menthetőt és mondta, hogy sokat ivott. A lány hátat fordított neki és elment. Kérdeztem Zsoltot, hogy nem e ment a lány után. Azt mondta nekem, hogy viccelek? Ilyen hiszti után, neki egy ilyen lány nem kell.

Ezzel a többi férfi kollégám is egyetértett, és jót nevettek a sztorin, mert ez szerintük vicces.

Most már biztos, hogy a női és a férfi agy teljesen másként van összerakva. Miért nem születtem én férfinak? Sokkal lazábban állnak a dolgokhoz és nem csinálnak belőle lelkiismereti kérdést.