Régen írtam, mert reméltem, mert bíztam, mert vártam, mert türelmes voltam, mert akartam, mert hülye voltam.

Egy olyan srácot sodort a sors az utamba, akitől megkaptam azt a figyelmet, kedvességet, törődést, érdeklődést, aggódást amire vágytam már régóta. És ezt hogy kaptam meg? SZAVAKBAN! Igen, jól olvasod szavakban, mert még odáig se jutottunk, hogy a kezem megfogja. Nekem kellene kezdeményeznem? Nekem kellene oda állnom elé, hogy szeretnék veled találkozni? Hova jutott ez a világ? És igen, el vagyok pasisodva valamilyen szinten. Miért? Mert a férfiak meg elvannak nőiesedve. Bár a nőies szó nem is igaz rájuk, mert nem nők a szememben, hanem kis csitrik, akik azt sem tudják mit kell csinálniuk egy randin és vihognak zavarukban.

Én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy az ilyen pasi az utamba került, vagy más is járt így?

Tudom, nem vagyok következetes, mert az elsőről nem írtam még. De hát mindennek eljön az ideje.

Ez a srác kép alapján nem volt estem. Ráadásul három kép volt fent róla, és olyan volt, mintha a három képen három külön srác lenne. Az egyiken hosszú hajú, a másikon bezselézve tüsire, a harmadikon meg kopp rövid.

Írtunk egymásnak, elmondta, hogy nem idegen neki ez a társkeresés, meg nem volt még randija. Mi lenne ha találkoznánk ma. Gondoltam legyen, délután ráérek. Megbeszéltünk egy helyet a városban, én ott voltam időben. Csöng a telefonom, hogy hol vagyok. Mondom itt ahol megbeszéltük. Álljak már fel, mert nem lát, sok az ember. Mondom mi van? Meg akarsz nézni távolról? Nem, csak a másik oldalon parkolt le, menjek már át. Hát már itt elment a kedvem az egésztől.

Egy szakadt kocsival volt, üljek be, mert a kocsiba jobb az idő. Klíma nem volt benne, csak a ventilátor ment. Alig hogy beszállok közli velem, hogy a fotó alapján fiatalabbnak gondolt, mert idősebbnek nézek ki és ne haragudjak, de Ő a filigrán lányokat szereti, és hogy én egy teljesen átlagos csaj vagyok. Se köpni, se nyelni nem tudtam. Előadta nekem, hogy már több találkozója volt (azt írta még egy sem) és hogy nem érti, hogy miért van az, hogy a kép és a valóság más. Meg, hogy műtermi képeket raktam fel. Mondtam neki, hogy nem. Mikor regisztráltam akkor csináltam magamról, teljesen új képek.

Aztán közöltem vele, hogy ne raboljuk egymás idejét és kiszálltam a kocsiból.

Teljesen letaglózott ez az egész. 163 cm magas vagyok, 58 kiló. Rendben nem vagyok nádszál vékony, de az, hogy szerinte öreg és kövér vagyok, hát már túlment mindenen.

A valóságban egyébként Ő sem olyan volt mint a képen. Tiszta ősz haj, pocak.

Elegem lett ebből az egészből.

Padlón vagyok. Úgy érzem, hogy egyedül fogok maradni, így 37 évesen. Valahogy úgy gondoltam, nem lesz gond, ennyi évesen randizni. De, rohadt nagy gondnak tűnik.

A régi pasim nem sírom vissza, Sőt, inkább egyedül fogok megöregedni és egyedül fogok élni, a kis magányomban. Néha felhív valaki, aztán elleszek azzal. Nem hiányzik egyáltalán, olyan jó érzés nélküle lenni, hogy elmondani nem tudom.

De, hogy nem találok senkit az már durva. Idiótábbnál idiótább pasik, az igénytelenségükről ne is beszéljünk. Rendben van ebben a korban inkább elvált pasik vannak, akik egy megszokott kapcsolatból léptek ki, vagy dobták ki őket. Jó lepukkadtak, megvan a tuti hely, anyu megtanult főzni és jöttek a kilók fel. De még ez nem is zavarna, mert a pocakos pasik bejönnek, na de az ápolatlanság, az igénytelenség. Az, hogy jön ide?

Úgy érzem, hogy ezen az oldalon én nem fogok magamnak találni senkit. Lehet a csaj felhozatal jobb, mint én. Ugye azt sajnos nem látom. De, hogy olyan ritkán talál be olyan pasi, aki még kép alapján bejönne, hogy az hihetetlen.

Oké, nyár van. Szabadság, fesztiválok, kerti partyk ideje. Lehet rosszkor keresek társat.

Karácsony előtt, mikor senki nem akar egyedül lenni, biztos intenzívebb a dolog. De ez már tényleg gáz. Lehet tényleg velem van a baj, Ha nem is a külsőmmel, hanem az agyammal. Túl sokat várok el. De adjam lejeb az igényeimet? Na azt biztos nem, inkább a pálinka.

Most ez valami vicc? A hasitasi újra divatba jött? Hol voltam eddig, melyik bolygón éltem, elvittek az ufó-k, a mars-on lakom?

Írt egy pasi, hogy mit csinálok? Persze lecsekkolom, hogy ki írt. Szinte minden képen hasitasiba van. Megittam a pénteki pálinka adagom és szétröhögtem magam rajta. A pasi egyébként 37 éves, mint én.

Tényleg kedves férfiak, miért kell ez? Titeket elvittek a marslakók? Azért ez már nagyon durva, hogy hasitasiban nyomjátok. Szólok, már rég kiment a divatból, és semmi értelme nincs. A pasinál legyen pénztárca, a többire nincs szüksége, mint mondjuk esernyőre ha esik az eső, gyógyszerre ha fáj a feje, a szájfényére, hogy legalább csillogjon a szája, a tűre és cérnára ha kiszakad véletlen a nadrágja, vagy a szoknyája, a ragtapaszra, ha feltöri a lábát a cipő, a körömreszelőre ha beszakad a körme.

Ez már tényleg túlzás, amit műveltek. Leragadtatok a retro korszakban?

És én egy olyan oldalra regisztráltam ami igényes társkeresőknek szól. Ez minden, csak nem igényes.

Visszaírtam neki, hogy hívhat hasitasinak, ami nem kér kódot.

Ma egy érdekes beszélgetés részese voltam férfi kollégáim között egyedüli nőként. Péntek van, meleg van, dolgozni sincs kedvünk, így kiültünk a kávézóba és beszélgettünk, amit jobbnál jobb sztorik követtek. Persze mi másról is szólhatnának ezek a történetek mint a csajozásról.

Az egyik kollégám, Zsolt mesélte, hogy már nagyon sok "ásványvizet" ivott, mire odaért egy szórakozóhelyre. Egyből betalált egy lányt a pultnál, akivel emlékei szerint két órát beszélgetett, bár arra nem emlékszik már miről. Mivel az állapota egyre labilis lett, úgy gondolta ideje indulni de a lány számát el akarta kérni. Viszont annyira labilis állapotban volt a srác, hogy mikor kivette a zsebéből a telefont, kiejtette és darabokra hullott. Megpróbálta összerakni, ami sikerült is, bekapcsolta a telefonját és elindította a névjegyzéket, hogy beírja a lány nevét és számát.

Ekkor feltette a következő kérdést:

- Mit is mondtál, hogy hívnak?

Ennél a résznél a férfi kollégáim szinte ordítva nevettek, én meg a döbbenettől meg sem tudtam szólalni. Nem akartam elhinni, hogy ez vicces. Kérdeztem, hogy a lány hogyan reagálta le ezt az egészet. A lány szintén döbbent arcot vágott, és magából kikelve mondta, hogy te ennyi beszélgetés után nem is emlékszel a nevemre. Zsolt megpróbálta menteni a menthetőt és mondta, hogy sokat ivott. A lány hátat fordított neki és elment. Kérdeztem Zsoltot, hogy nem e ment a lány után. Azt mondta nekem, hogy viccelek? Ilyen hiszti után, neki egy ilyen lány nem kell.

Ezzel a többi férfi kollégám is egyetértett, és jót nevettek a sztorin, mert ez szerintük vicces.

Most már biztos, hogy a női és a férfi agy teljesen másként van összerakva. Miért nem születtem én férfinak? Sokkal lazábban állnak a dolgokhoz és nem csinálnak belőle lelkiismereti kérdést.

Mikor regisztráltam erre a csoda oldalra akkor azért voltak elképzeléseim a leendő társamról, randi partneremtől. Koromhoz képest jól tartom akar, akár 5 évet is letagadhatnék. Követem a divatot, szeretem a kényelmes, laza ruhákat. Talán ha azt kellene mondani sportosan vagyok elegáns. Ápolt vagyok, kozmetikumokat használok. Sminkelni viszont nagyon ritkán szoktam, amit a bőröm meg is hálál.

Persze kíváncsi lettem volna a konkurenciára is, de sajnos ezen az oldalon azt nem lehet látni. Pedig milyen jó lenne. Nem is értem ez miért nem működik. Egyébként az első lépésem az volt, hogy a nőket, hogy tudom megnézni. Egy nő mindig megnézi a másik nőt. Aki szerint ez nem igaz, az hazudik.

Megérkeztek az első partnerjelöltjeim és sokkot kaptam. 40 évesnek mondott pasi, aki a képen kinéz 60 évesnek. Kopaszodik, igénytelen az inge. Volt olyan partnerjelöltem, aki konkrétan műtermi képeket rakott fel, egyébként ezek a kedvenceim. Sál szépen, divatosan körbetekerve nyakban. Ezt imádom a legjobban.

A másik kedvencem a biciklis képek férfiakról. Lehet csak nekem tűnik furcsának, de azért az a latex térd nadrág, amit biciklizéshez hordanak ott elől azért dudorodik, vagy nem, és hát volt olyan, aki olyan képet rakott fel magáról, ahol biciklin ül szét tett lábbal.

Kedves Férfiak!

Azért mert elmúltatok 35 évesek, és talán túl vagytok egy váláson, nem azt jelenti, hogy le kell igénytelenedni. Tessék összekapni magatokat és tessék ápolt és jól öltözött lenni. A jól öltözöttség alatt nem azt értem, hogy márkás ruhákban vagytok. Én szeretek turkálóban vásárolni és 1000 Ft-ért olyan felsőt tudok venni, hogy még a biciklis nadrágod is elkezdene elől dudorodni. Szedjétek már magatokat össze kérlek!

Visszahívott a drága, de persze csak két nap múlva. Sűrűn elnézéseket kért. Kiderült gyereke van, aki itt lesz nála két hétig nyaralni. Lefagytam. Szó szerint meg sem tudtam szólalni.

Rendben van, nem vagyok mai csirke. Ő sem mai kakas. De ha van gyereke miért nem mondta el már az elején? Ez nem egy olyan dolog, hogy figyelj a bal lábamon a középső lábujjam kicsit hosszabb. Azért ez egy meghatározó dolog a párkeresésben. A másiknak tisztában kellene lennie vele.

Aztán a sokadig halló után megszólaltam és tereltem. Én beszéltem korábban az őszinteségről, és mondtam azt, hogy milyen fontos, most meg hebegek-habogok. Megbeszéltük, hogy a gyerekkel kell lennie és keresni fog, látni akar.

Letettem a telefont és csak ültem és bámultam magam elé. Mit vétettem én, hogy ilyen lehetetlen helyzetekbe kerülök?

Tiszta ideg voltam ma. MI van? Miért nem hív? Mi ez egész? Miért mondta azt, hogy Ő őszinte és örül neki, hogy én is az vagyok? Miért mondta azt, hogy intelligens emberek vagyunk és ezt meg tudjuk beszélni? Miért mondta azt, hogy jól érezte magát? Miért mondta azt, hogy benne nem fordult meg az, hogy ennek annyi?

Nem bírtam ki. Felhívtam. Nem vette fel. Vissza sem hívott. Még egy sms sem.

Olyan ideges lettem, hogy túl vagyok kb az ötödik pálinkámon.

Ennyire benéztem? Ennyire elhittem? Ennyire naiv vagyok? Ennyire rossz emberismerő vagyok? Tényleg nem létezik őszinteség, csak hazugságok? Tényleg a párkeresés ilyen nehéz? Miért kell hazudni egymásnak? Miért hazudik egy 40 éves pasi? Miért nem mondja meg ha nem jövök be neki?

Esküszöm ez jobban fáj, mint a 12 éves kapcsolatom utáni szakítás. Hogy miért? Mert boldog voltam. Végre boldog, és végre jól éreztem magam. Végre olyan valakivel voltam aki megnevetettet, akivel repülnek a percek és az órák. Olyan, akire vágytam/vágyok!!!!

Miért teszed ezt velem???

Nem hiszem, hogy megérdemeltem. Én őszinte voltam. Őszinte voltam hozzád. Őszintén kezdtem bele ebbe az egészbe. Őszinte akartam lenni. Nem akartam azt a hibát elkövetni amit elkövettem már egyszer. Drágán megfizettem érte. Elvett az életemből több mint 10 évet. Vágyom arra, hogy boldog legyek. Egy olyan pasival akivel jól érzem magam. Veled jól éreztem magam. Miért kell ezt tenni? Élvezed, hogy a másikba bele taposol? Mire jó ez az egész? Meg kell mondani, nem kell felesleges köröket lefutni? Nekem attól nem egyszerűbb, hogy nem veszed fel. Vegyem a lapot? Hát ha megmondanád, akkor jobb lenne. Könnyebb lenne. Ennyivel tartozol nekem!

Éljen a pálinka, ami segít felejteni és mindig itt van ha baj van. Rá mindig számíthatok. Ha másra nem is,

A pasik után a női kollégáim körében is tartottam közvélemény kutatást a Miért nem hív fel, ha megígérte kérdéskörben.

Válaszok:

- Nem hívott fel? Micsoda? Hogy gondolta ezt? Mit képzel ez magáról?

- Lehet mással randizik éppen.

- Csak hazudta, hogy bejössz neki. Nem akart megbántani.

- Lehet csaja van, és csak azért akart veled találkozni, hogy meglássa kapható vagy-e egy órácskára.

- Csak meg akart ***-ni, de látta nem vagy vevő rá, ezért így pattint le.

- Felhívtad? Nem? Én felhívtam volna és elküldtem volna a ***-ba.

A válaszokból látszik, hogy valóban a női és férfi agy másként működik. Teljesen másként. Hogy akarunk mi férfiak és nők egy pár lenni, ha ennyire különbözően kezelünk akár csak a megígért telefonhívást? Magam se tudom a választ. Az biztos, hogy nem jó egymás lelkével és idegeivel játszadozni, mert egyik fél sem érdemli meg.

Tartottam egy kisebb közvélemény kutatást a férfi kollégáim körében, hogy ha egy pasi, akivel randi után többször is beszéltem és azt mondta be is jövök neki, akkor miért nem hív fel ha megígérte.

Válaszok, zárójelben az én megjegyzéseim, amiket ezekre a válaszokra mondtam:

- Biztos sok munkája volt egész nap és nem ért rá (Este sem?)

- Biztos a főnöke szívatta aznap a munkahelyén és rossz kedve volt (Oké, de én nem a főnöke vagyok és azért hívott el Ő randizni, mert meg akart ismerni.)

- Lehet bealudt mikor hazaért (Bealudt? De megígérte és én hittem neki. Örülök, hogy legalább Ő jól aludt.)

- Lehet más dolga volt este (Hát elmehet a ****-ba. Akkor meg ne ígérgessen.)

- Miért olyan fontos ez neked? (Hogy miért? Mert bejött és szeretném jobban megismerni, azért.)

- Nem hívott? Na és? Majd hív ha ráér (Ha ráér? Mi vagyok én? Egy játékszer, ha kedve van hozzá akkor előveszi, ha nincs akkor meg nem?)

Feladtam! Nem értem a férfi agyműködést. Olyan lazán és könnyedén kezelték ezt a dolgot, mintha kb. egy reggeli kávét főztek volna. Szerintük nem kell beleképzelni semmit, egyszerűen ez szerintük természetes.

Hát szerintem meg nem!