Ahogy írtam korábban a 20-as éveim elején regisztráltam magam egy társkereső oldalra. Akkoriban kezdett elterjedi ez az ismerkedési forma és mivel egyedül voltam gondoltam kipróbálom.

Egy fiútól kaptam levelet, aki kép alapján szimpatikus volt. Akkor már volt pár randim, tudtam mi a menet. Pár levélváltás, aztán telefonszám csere, aztán személyes találkozás. Mi ezen szépen haladtunk előre.

Volt olyan nap, amit szinte végig leveleztünk. Humoros volt, kedves, de mégsem nyomulós. Nekem ez nagyon bejött. Aztán elkérte a telefonszámom. Este hívtak de magántelefonszámról. Felvettem és Ő volt az, nagyon jól elbeszélgettünk. Már akkor kezdett gyanús lenni, hogy miért nem kapcsolta be a szám elküldését, miért titkolja mi a száma? Fél attól, hogy ráírok egy sms-t? Elhessegettem ezt a gondolatomat azzal, hogy biztos csak véletlen.

Mikor már a sokadig telefonhívás volt szám nélkül akkor már kezdett gyanús lenni a dolog és teljesen elvesztettem az érdeklődésemet az illető iránt, mint férfi. Viszont bennem bujkált a kisördög, hogy én ennek a végére akarok járni.

Eljutottunk a személyes találkozásig. Budán egy felkapott körtéren találkoztunk egy megbeszélt időpontban. Én mivel nem laktam messze gyalog mentem, kocsim akkor nem is volt. Ott szobroztam a megadott helyen és időben és sehol senki. Felhívni nem tudtam, mivel ugye a számát nem ismertem. Kb negyed óra várakozás után csörgött a telefonom, hogy most parkolt le, sétáljak lejjebb és keressek egy szürke színű sportkocsit.

Így is tettem és megtaláltam a kocsit, aminek az anyós ülés felőli ablaka le volt tekerve. Benéztem és Ő ült benne, kérte üljek be mert még el kell mennünk a munkahelyére, mert valamit bent hagyott. Én beszálltam, bár akkor még fiatal voltam és bohó. Most ezt nem merném megtenni.

A kocsiban megfogta a kezem, megsimogatta az arcom. Kedves volt, hihetetlenül vonzó. Pont a munkahelyére értünk amikor csengett a telefonja. Ekkor megszólalt, hogy maradjak csendben.

- Szia! Még dolgozom, sok a munkám. Micsoda? Belázasodott? Hívd anyádat és menjetek orvoshoz én most nem érek rá. Puszi

Na mikor ezt végig hallgattam szívem szerint nevetni tudtam volna. Nevetni magamon, hogy milyen naiv vagyok, nevetni azon, hogy éreztem nem stimmel valami és még sem akartam elhinni.

Mikor rákérdeztem, hogy te házas vagy és gyereked is van, az volt a válasz, hogy igen, de nem jó a kapcsolata és azért keresgél a neten.

Megkértem, hogy akkor már ha elhozott, vigyen is haza és felejtsük el egymást.

Én ezek után nem kerestem, bár csak a társkereső programon keresztül tudtam volna. Ő viszont levelekkel bombázott, hogy most akkor nem tetszettem neked, meg menjünk együtt vacsorázni, menjünk együtt hétvégén kirándulni.

Visszaírtam neki, hogy pont azokat a programokat amiket felajánl nekem, jobb lenne ha a feleségének mondogatná és én soha nem leszek szerető, és felesleges harmadik meg pláne nem.

Mielőtt valaki azokat a nőket szidja, akik egy házasságban lévő férfivel kezdenek, jó lenne ha elgondolkodnának rajta, hogy vajon a férj közli a "barátnővel", hogy Ő bizony házas? Mert ha nekem ezt az elején elmondja akkor még eddig sem jutottunk volna el.