Padlón vagyok. Úgy érzem, hogy egyedül fogok maradni, így 37 évesen. Valahogy úgy gondoltam, nem lesz gond, ennyi évesen randizni. De, rohadt nagy gondnak tűnik.

A régi pasim nem sírom vissza, Sőt, inkább egyedül fogok megöregedni és egyedül fogok élni, a kis magányomban. Néha felhív valaki, aztán elleszek azzal. Nem hiányzik egyáltalán, olyan jó érzés nélküle lenni, hogy elmondani nem tudom.

De, hogy nem találok senkit az már durva. Idiótábbnál idiótább pasik, az igénytelenségükről ne is beszéljünk. Rendben van ebben a korban inkább elvált pasik vannak, akik egy megszokott kapcsolatból léptek ki, vagy dobták ki őket. Jó lepukkadtak, megvan a tuti hely, anyu megtanult főzni és jöttek a kilók fel. De még ez nem is zavarna, mert a pocakos pasik bejönnek, na de az ápolatlanság, az igénytelenség. Az, hogy jön ide?

Úgy érzem, hogy ezen az oldalon én nem fogok magamnak találni senkit. Lehet a csaj felhozatal jobb, mint én. Ugye azt sajnos nem látom. De, hogy olyan ritkán talál be olyan pasi, aki még kép alapján bejönne, hogy az hihetetlen.

Oké, nyár van. Szabadság, fesztiválok, kerti partyk ideje. Lehet rosszkor keresek társat.

Karácsony előtt, mikor senki nem akar egyedül lenni, biztos intenzívebb a dolog. De ez már tényleg gáz. Lehet tényleg velem van a baj, Ha nem is a külsőmmel, hanem az agyammal. Túl sokat várok el. De adjam lejeb az igényeimet? Na azt biztos nem, inkább a pálinka.