Régen írtam, mert reméltem, mert bíztam, mert vártam, mert türelmes voltam, mert akartam, mert hülye voltam.

Egy olyan srácot sodort a sors az utamba, akitől megkaptam azt a figyelmet, kedvességet, törődést, érdeklődést, aggódást amire vágytam már régóta. És ezt hogy kaptam meg? SZAVAKBAN! Igen, jól olvasod szavakban, mert még odáig se jutottunk, hogy a kezem megfogja. Nekem kellene kezdeményeznem? Nekem kellene oda állnom elé, hogy szeretnék veled találkozni? Hova jutott ez a világ? És igen, el vagyok pasisodva valamilyen szinten. Miért? Mert a férfiak meg elvannak nőiesedve. Bár a nőies szó nem is igaz rájuk, mert nem nők a szememben, hanem kis csitrik, akik azt sem tudják mit kell csinálniuk egy randin és vihognak zavarukban.

Én vagyok ilyen szerencsétlen, hogy az ilyen pasi az utamba került, vagy más is járt így?