Találkoztam a netes társkeresőről egy sráccal. Erről majd írok később, most jelenleg azt nem értem, hogy már többször beszéltünk telefonon és vasárnap megígérte hív hétfőn de nem tette. Ma meg már kedd van. Beszéltünk arról is, hogy ha nem voltunk szimpatikusnak egymásnak, mondjuk meg, ne játszmázzunk, nem vagyunk már abban a korban. Ő azt mondta nagyon jól érezte magát és én is.

Tegnap egész nap nem is gondoltam arra, hogy hív napközben, de este már azért elegem lett. Ültem a kanapén a klíma alatt egy pohár bor társaságában és a telefonomat néztem. Nem lehetek ilyen hülye, hogy szuggerálom a telefonom, hogy csörrenjen meg. Nem vagyok 20 éves csitri! Vagy mégis? Még a wc-re is telefonnal mentem hátha felhív. De nem hívott. A bor szépen fogyott az agyamba meg a pumpa ment egyre feljebb és feljebb.

Rákerestem a google-be, hogy miért nem hívhat fel. Mintha a google mindenre tudná a választ. Valakit meg kellett kérdeznem miért nem hív fel. Idiótábbnál idiótább összeállításokat találtam, ami szerint lehet nem jövök be neki, csak nem akar megbántani. De ha ezt megbeszéltük akkor, hogy lehet, hogy így van? 37 éves vagyok, nem gyerek, értek én a szóból, nem kell engem pátyolgatni. A lelkem meg pláne nem, majd megoldom magam.

Persze, gondoltam rá, hogy felhívom, de nehogy már én fussak utána, meg mit mondanék neki. Hát ezt:

- Szia. Megígérted vasárnap, hogy felhívsz hétfőn még sem tetted. Legalább egy sms-t dobhattál volna, hogy el vagy foglalva és nem tudsz ma keresni. Tudod én ezt egy utolsó senkivel is megteszem, ha megígérem neki, hogy felhívom de nincs rá alkalmam.

- Jah, hogy nem volt időd? WC-n voltál ma? Igen, na hát például onnan is írhattál volna. Két sor, ennyi. Amit megígérünk azt megtesszük.

- Társat, párt keresel és ennyit nem tudsz megtenni? Hogy akarsz te így komoly kapcsolatot, ha ennyit nem tudsz megtenni?

- Megbeszéltük, hogy nem játszadozunk egymással. Az őszinteség fontos a párkapcsolatban. Ezt te mondtad. Neked ez az őszinteség?

- Mond meg ha nem jövök be, de ezt elmondtam neked a múltkor is. Te azt mondtad nincs így. Akkor ezek szerint még hazudtál is?

-****** (Ezt nem merem leírni. Mindenkinek a fantáziájára bízom)

A valóság az lett, hogy ittam még egy pohárral és elmentem aludni. Nem hívtam fel, nem fogom magam lejáratni.

Ma sem hívott még....

Mióta egyedülálló lettem azt vettem észre, hogy lelki szemetesláda is lettem a barátaim és ismerőseim körében. Pont nekem lenne szükségem egy kis támogatásra, lelki erőre, biztatásra és társaságra, erre meg én lettem az, aki ezeket a szerepköröket betölti a barátai körében.

A lány 40 éves, a srác 32 éves. A lány úgy kezdett bele ebbe a kapcsolatba, hogy lesz, ami lesz. Nem a jövőre gondolt, csak a pillanatnak élt. Megkapta tőle mindazt, amire vágyott. Vicces volt, humoros, kedves, bókolt, udvarolt, figyelmes volt. Erre vágyott és megkapta ettől a fiútól. Mikor összejöttek azt mondta nekem, nem érdekli a korkülönbség, most boldog és ő csak ezt akarja élvezni.

A napokban hívott, hogy menjek át hozzá, beszélgessünk egy kicsit. Azt hittem, majd ellát pár praktikával, tanáccsal, biztatni fog. E helyett mikor leültünk a kanapéra ömlött belőle a bánat. Ő már gyereket szeretne, párja nem, mert szerinte Ő még fiatal egy gyerekhez. A barátnőm meg attól fél, hogy nincs már ideje várni, mert mi lesz ha már nem is lehet gyereke. Szereti a fiút a mai napig, a srác is őt. Megbolondulnak egymástól, egymásért a mai napig, és a gyerek téma kivételével, mintha borsó és a héja lennének.

Nem tudtam neki tanácsot adni, hogy most mit tegyen. Lépjen ki egy boldog párkapcsolatból csak azért mert még nem jutottak közös nevezőre gyerek kérdésben? Maradjon ebben a kapcsolatban, mikor lehet, hogy mire a srácnak "kedve" lenne gyerekhez Ő már akkor túl koros lesz?

Nem tudom melyik megoldás a jó. Menni vagy maradni?

Előre szólok, hogy csak a tapasztalataimat írom le. Nem tisztem megsérteni senkit és a leírt véleményem a sajátom, bár lehet más is egyetért velem.

A mama kedvence pasitípus általában egyke, nincs testvére csak Ő. Minden figyelem rá irányult gyerekként, és felnőtt korban is, ami azt jelenti, hogy anyuci szoknyájától nem képes elszakadni. Az elszakadáshoz két ember kellene, anya és fia. Az anya nem akarja elengedni, mert neki mindig is a kicsi fia marad, a fiú pedig nagyon is élvezi ezt a helyzetet.

A legrosszabb, amikor anyuci vissza is él ezzel és sajnáltatja magát, hogy neki nincs senkije, csak a kicsi fia és a probléma még tovább fokozódik, ha anyuci anyagilag is szponzorálja az Ő icike picike kicsi fiacskáját. Anyuci ilyenkor nem riad vissza attól sem, hogy ezt felemlegesse a kicsi fiának, és bűntudatot ébresszen benne, amivel az esetek többségében el is éri célját.

A mama kedvence egy kis fiú, aki világ életében az is marad. Ha az élet problémát sodor az útjába rohan haza panaszkodni és siránkozni anyucihoz. Anya az egyetlen, aki megérti, aki mindenben neki ad igazat, aki segít neki akár anyagilag is. Nő ügyekben anyu tudni akar mindent, és minden nő rangon aluli a fiának és egy nő sem ér a fia nyomdokaiba sem. Nő legyen a talpán, aki egy ilyen anyával megtalálja a közös hangot és jó kapcsolatot tud vele ápolni. Nagyon nehéz, mert soha sem leszel elég jó se neki, se a fiának szerinte.

A fiú két tűz közé fog kerülni, anya és barátnő közé. Előbb utóbb választania kell. Az anyját soha nem szeretné megbántani, viszont a barátnőtől elvárja, hogy alkalmazkodjon mindenhez. Akár ahhoz is, ha anyát el kell vinni a barátnőjéhez, miközben nektek közös programotok van. Mindig anya lesz az első és te, mint barátnő a második. Van, aki ezt a szerepet elfogadja, van aki viszont futva menekül. Ez ember függő. Kinek mekkora a tűrőképessége vagy az alkalmazkodó képessége.

Anya kedvencével az együttélés sem egyszerű. Elvárja azt, amit otthon is megkap. Reggel kávé az ágyba, finom reggeli, este vacsora, vasalt ing, tiszta lakás, vásárolj be, oldj meg mindent. Ő meg addig is pihen, mert elfáradt az egész napi munkába. Az nem baj, hogy te is. Ekkor jön a példálózás anyucival, aki munka mellett is mindent meg tud, tudott csinálni. A pasi úgy érzi, hogy amit otthon kapott, az alanyi jogon jár neki mástól is, azaz tőled.

Ha pénzre kerül sor, legyen az egy számla befizetése, akkor jön az oktatás, hogy miért választottál te ilyen drága tévé előfizetést, amikor otthon sem vagytok, hogy tévét nézzetek. Neki a számlák fizetése sem evidens, mert amikor otthon lakott, neki semmit nem kellett fizetnie, mert anya mindent kifizetett, mert neki gyűjtenie kell, félre tennie a pénzt, mivel még fiatal. Anyának meg úgy is van pénze.

Ha szeretnél házvezetőnő, sofőr, orvos, pszichológus, ápolónő, dolgozó nő is egyben lenni akkor nyugodtan kezdj ilyen pasival. A végén egy korodhoz képest öreg nő leszel, aki mindig le van strapálva, mindig fáradt, kedvetlen, amit a pasi nem is fog érteni, hogy miért van ez, mert anya mindig tipp-topp és neki még a háztartási feladatok és munka mellett is van kedve este sétálni.

Mióta egyedülálló lettem, azaz szingli, furcsábbnál furcsább szituációkban találom magam. A legfurcsább az évek óta ismert ismerőseim körében, vagy olyan társaságban történik velem, ahol többnyire párok vannak jelen.

A múlt héten egy kerti partira voltam hivatalos, ahol csak párok voltak. Először nem akartam elmenni. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy a boldog közös jövőt, a gyereknevelési, vagy gyerekvállalási problémákat hallgassam. Aztán erőt vettem magamon és úgy gondoltam ha más nem akkor a pálinkás üveggel majd elbeszélgetek.

Ahogy gondoltam ültünk az asztalnál a lányok szinte bilincsként szorították a pasijuk kezét, akik próbáltak menekülni és inkább a férfitársaik társaságát keresni, de a nők többsége ezt nem hagyta. Ültem az asztalnál én és a pálinkás üveg és azon gondolkodtam, hogy ezt eddig miért nem vettem észre, mikor már évek óta ismerem őket. Arra a következtetésre jutottam és emlékeimben kutakodva, hogy azért nem vehettem ezt eddig észre, mert ez eddig nem így volt. A fiúk jól elbeszélgettek egymással korábban, mi meg lányok külön elnevetgéltünk. De most megváltozott valami, azaz az én párkapcsolati helyzetem, és a lányok foggal-körömmel ragaszkodnak a pasijaikhoz és igen, félnek tőlem.

De miért kell félni tőlem? Azért mert egyedül vagyok? Azért mert lett egy szabad préda a társaságban? Azért mert ezekkel a fiúkkal jól kijövök, jókat tudunk beszélgetni és nevetni? Azért mert én talán vetélytárs lettem, aki majd elveszi tőlük a pasijukat?

Mikor ezek a gondolatok futottak át az agyamon, elgondolkodtam, hogy szükségem van vajon ezeknek a "barátnőknek" a társaságára, akik ennyire nem bíznak meg bennem? Hát nem, inkább a pálinka.

Az este igen hosszúra nyúlt és az egyik párból a fiú maradni akart a lány viszont ment volna haza. A srác megkérdezte tőlem, hogy én maradok-e még. Mondtam, hogy én még maradnék. Megbeszéltük, hogy jó, akkor majd együtt hívunk taxit és megyünk haza, mert nem lakunk egymástól messze. A "barátnőm", akit több mint 10 éve ismerek és végig éltem már vele több szakítást, sírt már a vállamon rengeteget, akinek a családja olyan mintha a második családom lenne, szinte szikrákat szóró szemmel nézett rám.

Csalódtam, óriásit csalódtam. Ez a hazamenetel már máskor is előfordult és eddig soha nem volt probléma, most viszont igen. Semmi hátsó szándék nem volt bennem és a srácban sem. Ez a párbeszéd már többször elhangzott és megtörtént és soha nem volt semmi, most sem lett volna. De most probléma volt.

A lány addig könyörgött a fiúnak, míg hazamentek együtt, én meg később hívtam egy taxit és elmentem bulizni egyedül.

Egy "barátnővel" kevesebb is lettem, pusztán azért mert egyedülálló vagyok. Pedig jó lett volna beszélgetni és tanácsokat kérni, de ez már nem fog megtörténni.

Ahogy írtam korábban a 20-as éveim elején regisztráltam magam egy társkereső oldalra. Akkoriban kezdett elterjedi ez az ismerkedési forma és mivel egyedül voltam gondoltam kipróbálom.

Egy fiútól kaptam levelet, aki kép alapján szimpatikus volt. Akkor már volt pár randim, tudtam mi a menet. Pár levélváltás, aztán telefonszám csere, aztán személyes találkozás. Mi ezen szépen haladtunk előre.

Volt olyan nap, amit szinte végig leveleztünk. Humoros volt, kedves, de mégsem nyomulós. Nekem ez nagyon bejött. Aztán elkérte a telefonszámom. Este hívtak de magántelefonszámról. Felvettem és Ő volt az, nagyon jól elbeszélgettünk. Már akkor kezdett gyanús lenni, hogy miért nem kapcsolta be a szám elküldését, miért titkolja mi a száma? Fél attól, hogy ráírok egy sms-t? Elhessegettem ezt a gondolatomat azzal, hogy biztos csak véletlen.

Mikor már a sokadig telefonhívás volt szám nélkül akkor már kezdett gyanús lenni a dolog és teljesen elvesztettem az érdeklődésemet az illető iránt, mint férfi. Viszont bennem bujkált a kisördög, hogy én ennek a végére akarok járni.

Eljutottunk a személyes találkozásig. Budán egy felkapott körtéren találkoztunk egy megbeszélt időpontban. Én mivel nem laktam messze gyalog mentem, kocsim akkor nem is volt. Ott szobroztam a megadott helyen és időben és sehol senki. Felhívni nem tudtam, mivel ugye a számát nem ismertem. Kb negyed óra várakozás után csörgött a telefonom, hogy most parkolt le, sétáljak lejjebb és keressek egy szürke színű sportkocsit.

Így is tettem és megtaláltam a kocsit, aminek az anyós ülés felőli ablaka le volt tekerve. Benéztem és Ő ült benne, kérte üljek be mert még el kell mennünk a munkahelyére, mert valamit bent hagyott. Én beszálltam, bár akkor még fiatal voltam és bohó. Most ezt nem merném megtenni.

A kocsiban megfogta a kezem, megsimogatta az arcom. Kedves volt, hihetetlenül vonzó. Pont a munkahelyére értünk amikor csengett a telefonja. Ekkor megszólalt, hogy maradjak csendben.

- Szia! Még dolgozom, sok a munkám. Micsoda? Belázasodott? Hívd anyádat és menjetek orvoshoz én most nem érek rá. Puszi

Na mikor ezt végig hallgattam szívem szerint nevetni tudtam volna. Nevetni magamon, hogy milyen naiv vagyok, nevetni azon, hogy éreztem nem stimmel valami és még sem akartam elhinni.

Mikor rákérdeztem, hogy te házas vagy és gyereked is van, az volt a válasz, hogy igen, de nem jó a kapcsolata és azért keresgél a neten.

Megkértem, hogy akkor már ha elhozott, vigyen is haza és felejtsük el egymást.

Én ezek után nem kerestem, bár csak a társkereső programon keresztül tudtam volna. Ő viszont levelekkel bombázott, hogy most akkor nem tetszettem neked, meg menjünk együtt vacsorázni, menjünk együtt hétvégén kirándulni.

Visszaírtam neki, hogy pont azokat a programokat amiket felajánl nekem, jobb lenne ha a feleségének mondogatná és én soha nem leszek szerető, és felesleges harmadik meg pláne nem.

Mielőtt valaki azokat a nőket szidja, akik egy házasságban lévő férfivel kezdenek, jó lenne ha elgondolkodnának rajta, hogy vajon a férj közli a "barátnővel", hogy Ő bizony házas? Mert ha nekem ezt az elején elmondja akkor még eddig sem jutottunk volna el.

Regisztráltam magam egy társkereső oldalra. A 20-as éveim elején már próbáltam, akkor is voltak ilyen-olyan tapasztalataim, de most érett fejjel, azt hittem ez már más.

Egy olyan oldalra regisztráltam, amit hirdetnek szinte mindenhol, és nem is kevés pénzbe kerül. Azt hittem, hogy az, aki ennyi pénzt hajlandó kifizetni az biztos komoly szándékkal is regisztrál egy ilyen oldalra. Erről majd írok bővebben.

Sok üzenetet kaptam a legmeglepőbb ez volt eddig.

- Szia! Van képed a sötét oldaladról?

- Szia! Nincs.

- Szia! Nekem van, küldjem át?

- NEM

- Pedig sokan kíváncsiak rá, milyen a másik oldalam. Ha dobsz egy emailt átküldöm.

- Én a napos oldalt szeretem, a sötétet nem. Tartsd meg magadnak, nézegesd, hátha kisüt a nap.

- Mit képzelsz te magadról? Azt hiszed, mert feltöltesz magadról egy képet az már elég? A testiség a legfontosabb. Akarok látni rólad meztelen képet, különben nem akarok veled ismerkedni.

- Na ide figyelj te perverz majom. Nem vagyok kíváncsi a fonnyadt testedre és az azon lévő fonnyadt "alkatrészekre". Ha ennyire tepersz, hogy el tud küldeni, gondolom magányosan töltöd a napjaidat és az estéidet és senki sem kíváncsi rád. Üdv a napos oldalról.

- Te egy nagyképű, elkényeztetett csaj vagy, senki sem lesz így rád kíváncsi.

- Jaj de örülök neki, hogy az ilyen paprikajancsik el fognak kerülni. Szebb napot el sem tudok képzelni.

Most olvastam egy amerikai tanulmányt, ami szerint egy szakítás után, bármelyik fél is kezdeményezte a szakítást, az együtt töltött idő 10%-a a gyász.

A mostani kilépésemet az egyedülálló, szingli életbe én kezdeményeztem, de 12 ÉV után. Akkor most 1,2 évig fogok gyászolni? Ez most komoly?

Ha ez tényleg így van, akkor én a 40 éves éveim elején leszek "tiszta" lelkű, és akkor fogok készen állni egy új kapcsolatra? Mi lesz így velem?

Na, kedves tanulmányíró közlöm veled, hogy a szakításról való elhatározásom a kimondott, vége szó előtt már érlelődött bennem, csak túlságosan türelmes voltam és hittem abban, hogy ennyi együtt töltött év után még van remény arra, hogy amit együtt elterveztünk azt véghez is vigyük. Itt nem az esküvőre gondolok, mert az engem nem érdekel.

Be fogom neked és magamnak is bizonyítani, hogy én nem fogok 1,2 évig "gyászolni" és itthon magamba fordulva siratni a múltat, és az okokat keresni arra, hogy hol lett ez elrontva.

Én mindig is csak egy normális pasira vágytam. Azt akartam, hogy normális pasim legyen a sok üres fejű, céltalan, jövőtlen férfi után. Azt hittem megtaláltam, de aztán bebizonyosodott, hogy neki inkább egy anyára van szüksége, aki gyerekeként kezeli és szeretgeti, babusgatja.

Számomra a tökéletes férfi külsőleg magasabb nálam, rövid haja van. Hosszú hajúak és raszta hajúak kíméljenek. Valamiért mindig is a sötétebb hajúak vonzottak, bár azt is mondhatnám most, hogy ez végül is nem jött be. Szeretném ha lenne haja és nem lenne kopasz. Ápolt legyen, de ne piperkőc. Ékszerektől mentes legyen, bár ha ide soroljuk az órát is, akkor az természetesen legyen. Ha a munkája megkívánja öltönyt, nyakkendőt hordjon, de hétvégén nekem nehogy vasalt inget vegyen fel rövid nadrághoz. Zokni, szandi kombó kizárva. Tetoválás lehetséges, de azért megnézném előbb hol van és mit ábrázol. Halálfejes, koponyás tetovált pasit nem szeretnék. Nem kell, hogy kocka hasa legyen, sőt ha van egy kis pocakja, annak még örülnék is.

A belső tulajdonságok, amik számomra sokkal fontosabbak mint a külső. Most lehet mondani, persze, milyen butaságokat ír ez a lány, mert a külső nagyon is fontos. Igen, fontos a külső az első benyomásig, de volt már olyan pasim, aki után szinte minden lány csorgatta a nyálát és mikor oda került a sor, hogy beszélgessünk, hát a 4 éves unokahúgommal jobban eltudtam beszélgetni, mint ezzel a bájgúnár pasival. Szerintem a külső nem minden, és lehet hihetetlenül hangzik, de komolyan is gondolom.

Legyen jó humorú, tudjunk együtt nevetni. Fontos, hogy jókat, tartalmasakat tudjunk beszélgetni, bármiről, bármilyen témában. Ne legyenek egymás előtt tabu témák, nem akarom, hogy titkai legyenek előttem, szeretném, ha mindent megtudnánk beszélni. Szeretném, ha a legjobb barátom lenne és én is az lehetnék neki, akivel bármiről, bármikor és bármit meg tud beszélni. Figyelmes legyen, kedves, megértő. Legyen Ő a férfi és Én a nő. Ez talán a legfontosabb. Én nő akarok lenni mellette. Olyan férfi legyen, akire fel tudok nézni, aki erőt sugároz és akihez ha oda bújok egy rossz nap után, megnyugszom. Azt akarom, hogy Ő hordja otthon a nadrágot és ne én.

Nem azt akarom, hogy eltartson, vagy kitartson. Fontos számomra a munkám és dolgozni akarok és szeretek. Egyszerűen csak egy olyan társra vágyom, aki a nagybetűs férfi és én mellette nő lehetek. Nem ijedek meg a klasszikus női szerepektől. Mosok, főzők, takartok, inget vasalok, bevásárolok. Mindent amit egy nőnek kell. Szeretnék valakit aki ezt értékeli és megbecsüli.

Klasszikus férfi-női szerepet álmodtam meg magamnak. Nem tudom ilyen férfi létezik-e, vagy ritka mint a fehér holló. Jó lenne megtalálni és boldogan élni mellette, együtt, örökké boldog párként, boldog családként.

Túl sokat szeretnék? Túl sokat kérek?

Pár hónapja történt, hogy a munkahelyemen együtt kellett dolgoznom egy vezető beosztásban lévő kollégámmal. A pasi nagyon kapós volt az egyedülálló lányok körében. Független, jó kiállású, nagyon jó humorú, vezető beosztásban, tele energiával, és azért azt is hozzá tenném, hogy nem rossz pasi. Engem soha nem mozgatott meg, mert volt párom, és a munka sem sodort minket össze. Pár hónapja viszont igen.

Mikor megtudtam, hogy vele kell együtt dolgoznom még örültem is neki, mert tényleg egy nagyon kedves, közvetlen embert ismertem meg benne. Az első találkozásunkkor, igen közel ült hozzám, mert csak nálam volt laptop, és mikor hozzám kellett volna beszélnie, akkor inkább az asztalnak mondta a mondandóját, vagy éppen a kezeit tördelte és hebegett-habogott. Nem tudtam hova tenni ezt a viselkedést.

Egy olyan pasiról beszélek most, aki ha lent van a kávézóban tőle hangos az egész tér, mert szinte mindenkihez van egy kedves szava, és igazi társasági ember. Több mint 20 fő tartozik alá, és igen jól csinálja azt amit csinálnia kell.

Gondoltam, ez valami múló állapot lesz nála, de nem lett az. Ha hívtam telefonon munka ügyben akkor egyből felvette és az a pasi volt, akit én ismertem korábban. Fesztelenül elbeszélgettünk és nevettünk sokat. Ha emailt küldtem neki szintén munkaügyben egyből válaszolt. Viszont ha együtt voltunk egy légtérben ketten akkor jött a kéztördelés, a dadogás, a feszült légkör. Állandóan kihúzta magát előttem, és mintha a hasát is behúzta volna. Tiszta zavarban voltam már én is.

Egy alkalommal kihívott teázni, megfőzte nekem a teát, és finoman a hátamhoz ért, mikor elment mellettem. Persze amilyen szerencsém volt, szinte mindenki pont akkor akarta teát, vagy kávét inni, mikor mi, így nem tudtunk kettesben lenni.

Egy barátnőm azt tanácsolta adjak neki jeleket. Mondtam neki, hogy párkapcsolatban élek, és bár már akkor is tudtam, hogy ennek vége lesz előbb-utóbb, ha az exem nem változtat, de akkor sem akarom ezt vele megtenni, a másik meg az, hogy én olyan sok évet kihagytam a pasizásból, hogy már azt sem tudom, azt hogy kell csinálni. Ami pedig teljes mértékben visszatartott ettől az egésztől, hogy álljon már meg a menet. Én vagyok a nő, Ő meg a férfi. Vegye már a fáradtságot arra, hogy ha rám akar mozdulni, akkor annak jelét Ő adja. Nem vagyok én mai csirke, hogy még én hívjam randira.

Aztán ahogy a munka elkészült, úgy a mi kis párosunk is visszaállt a régi rendbe, és már csak messziről néz rá, de ha odanézek lesüti a szemét.

Önbizalomhiányban szenved? Egy olyan férfi, aki vezető beosztásban dolgozik, és nagyon jól végzi a munkáját? Csajozni meg nem tud? Eddig mindig a lányok szedték fel őt? Hova tart ez a világ?

A minap egy távoli ismerősömmel futottam össze, teljesen véletlen. Megkért, hogy késő délután fussunk össze, üljünk le beszélgessünk kivel mi történt. Úgy voltam vele, az estém szabad, legalább kellemesen töltöm el a rám szakadt nagy szabadságot. Hiba volt elfogadnom a meghívást, de hát ez csak utólag derült ki.

Párbeszéd a távoli ismerős lánnyal, akivel egy egyetemre jártam:

Jaj tudod Pistivel, akivel az egyetemen is jártam, na ő a férjem. Biztos tudod, hogy a diplomaosztó után megkérte a kezem és volt nagy öröm a családban, hogy le is diplomáztam és egyből menyasszony is lettem. Révbe ért a lány, ahogy apukám fogalmazott. Aztán mentünk nászútra, meg persze egyből a babaprojektbe is belekezdtünk, mert hát már benne voltam a korban, ahogy te is. Egyből össze is jött. Pistivel úgy voltunk ez az utolsó szabad nyár munka előtt, így majd csak nyár végén keresett állást, de nem talált semmit, én meg már terhes voltam. Aztán elment az önkormányzathoz dolgozni, közalkalmazott, határozatokat ír, én meg az első gyerek után megszültem a következőt is. Lakásra nem telik, anyuéknál lakunk. Nekem nincs állásom, mert két gyerekkel, és munkatapasztalat nélkül nem vesznek fel sehova, de anyuék segítenek nekünk mindenben, meg a gyerekeknek is jó, hogy otthon vagyok velük mindig suli után, és tudok velük foglalkozni. És veled mi van?

Én az egyetemen után egy jól menő céghez mentem el dolgozni, akinek nagy neve van Magyarországon, ott voltam 5 évet aztán átmentem egy másik céghez, aki jelenleg a szakmában a legnagyobb. Diploma után szakítottam a pasimmal és felköltöztem Budapestre, ott is dolgozom. Éltem a pesti fiatalok életét jó két évig. Sok helyen, buliban megfordultam, sok ismerősre tettem szert. Aztán megismerkedtem egy fiúval, akivel azt hittem életem végéig együtt leszek, de nem rég szakítottam vele, és most keresem a boldogságom.

Te 37 évesen szingli vagy? Úristen, ez nagyon ciki. Annyira sajnállak. És még gyereked sincs? Mihez fogsz most kezdeni? Anyukádék mit szólnak? Biztos nagyon ki vannak akadva, hogy a lányuknak nincs még férje se és ennyi idősen még gyereke sincs.

Igen, jól látod, szingli lettem. Anyukámék azt mondták, hogy ha így döntöttem akkor biztos így jó nekem és nekik az én boldogságom az első és ha én így éreztem, hogy ezt a döntést meg kellett hoznom akkor elfogadják. Igen, nincs gyerekem, szintén jól látod. Szerintem szemésznek kellene menned, mert nagyon éles a látásod. A kapcsolatomban nem volt téma a gyerek, mivel egyéb anyagi akadályok voltak, valamint betegség, ami miatt nem merült fel, de jelen helyzetben nem is bánom. Egyébként meg nem adom fel, és hiszek abban, hogy lehetek még boldog, és van egy férfi, akit nekem rendeltek, csak még nem találtam meg.

Te olyan pesti lettél! Itthon a lányok nem így gondolkodnak. Kell a férj, a család, a gyerekek. Így teljes az élet.

Igen, megint jól látod valóban kell férj és család, csak nem mindegy, ki az a férfi. Az nem ciki, hogy elvégeztél egy egyetemet te is és a férjed is, és még egy napot sem dolgoztál a szakmádban? Az hogy feleslegesen tanultál és bár elmondhatod magadról, hogy diplomás vagy, de szinte azt a wc-n is lehúzhatod?

Ne haragudj, de mennem kell, mert holnap a fiam dolgozatot ír és tanulnunk kell. Hívj majd mi van veled.

Lehet az én idegeim lettek ki csak ettől a beszélgetéstől, de miután elment, rendeltem egymás után két pohár bort és talán utána képes voltam megnyugodni. Tudom teljesen értelmetlen volt felidegesítenem magam ezen az egészen, de hogy jön Ő ahhoz, hogy lecikizzen, hogy kioktasson, hogy hogyan kellene élnem, milyen normákat kellene követnem, szerinte mennyire egy csődtömeg vagyok, mert 37 évesen nincs gyerekem és pasim se.